Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



Amerikai és Brit Fegyverek:

M1A1 Thompson (Amerikai)

A Thompson-t használói kis mérete és nagy tűzgyorsasága miatt kedvelték. Dobtáras változata tulajdonképpen egy korábbi modell, az M1928A1, amely 50-es vagy 100-as tárat használt, ezt láthatjuk sokszor gengszterfilmekben. Az M1928A1 a háborúban fõleg a csendes-óceáni hadszintéren szolgált, ahol bebizonyosodott, hogy a dobtárak sokkal hajlamosabbak a beszorulásra, mint a többi fajta.

Sten Mark II (Allied - Britt)

A Sten géppisztoly a második világháború egyik legismertebb, és a katonák által egyik leginkább utált fegyvere volt. Amikor Nagy-Britannia belépett a háborúba, a hadseregben nem volt ilyen kategóriájú fegyver rendszeresítve. Tervezésekor ezért fõ szempont volt, hogy könnyen és olcsón lehessen elõállítani. Új és elõremutató elv volt az "inkább lecserélni, mint drágán javítani" szemlélet. Sok ötletet vettek át a német MP 40-es fegyvertõl, ilyen volt pl. a Sten egyik gyenge pontja, a tár is, melybe 32 töltény helyett többnyire csak 30-at töltöttek, csökkentendõ a meghibásodás lehetõségét. Ezen kívül számos más gond is mutatkozott, ezért nem szerették a katonák. A rendkívül egyszerû (és csúnya) fegyver könnyû gyárthatósága miatt mégis nagy siker volt, a megszállt Európában több illegális mûhely is készített másolatokat, de a németek is megcsinálták a maguk verzióját. Az 1941-tõl termelt több millió példány közül a Mark II jelû volt a legelterjedtebb.


M1 Carbine (vagy M1A1 Carbine a kinyitható válltámaszos fajtája)

Bevezetésének oka az volt, hogy a fronton harcoló csapatok egy olyan puskát kaphassanak, amely egyszerre nagy tûzgyorsaságú, a géppisztolyokénál hosszabb lõtávú és könnyebb a többi puskánál. Fõleg olyan csapatoknak adták, akiknek eredendõen nagyobb súlyt kellett cipelniük fegyverükön kivül: utászok, aknavetõs rajok, felcserek. A Garand-hoz képest, a kisebb visszarúgásnak köszönhetõen ugyanannyi idõ alatt több célzott lövést lehetett vele leadni. A visszahajtható válltámaszú M1A1 Carbine-ból 150000-et gyártottak a háború alatt, amit ejtõernyõs csapatoknak adtak ki. Létezett hozzá lángrejtõ, puskagránátvetõ, 30 db-os banántár, bajonnettet lehetett rá erõsiteni. Bár kisebb kaliberû volt, mint a Garand (7,62*63 mm > 7,62*33 mm), ugyanolyan halálos vagy végzetes lövéseket lehett vele leadni, mint bármely más puskával, viszont nagy távolságokon már drasztikusan vesztett pontosságából és átütõerejébõl is.


M1 Garand

Nagy távolságból is pontos, nagy sebzésű fegyver. Félautomata mivolta miatt gyors az újratöltés jellemzi, de sajnos kicsi a tárkapacitása. Tűzgyorsasága miatt szerették a Második világháborúban. Pár tized másodperc is számít egy csatában.(Több mint 4 Millió darab készült belőle.)

Trench Shotgun (Winchester Model 1897 shotgun)

Nagy pusztító erejű, kis helyeken használatos fegyver.(szobák,árkok) Újratöltése lassú, és korlátolt számú löszer fér bele. Eredetileg az Első Világháborúban árokharcokra kifejlesztett Winchestert váltotta fel. A normál 12-es kaliberű vadászpuskától az különbözteti meg, hogy szuronyt lehet rátenni. ( közelharban tuti.)

Browning Automatic Rifle M1918A2 (BAR)

Gyakran használták kétlábú állvánnyal a csõ elején, amit meneteléskor a súly csökkentése miatt a katonák leszereltek. Tervezésekor a következõ módozatot alkották, "tüzelés menetben" elnevezéssel: puskás rajokkal karöltve a BAR-t használó lövész csipõbõl tüzelve halad elõre, ennek elõsegitésére egy speciális övet vett fel, amely a visszarúgó fegyver tusát volt hivatott megtartani. A különbség a korábbi változat M1918A1 és az M1918A2 között, hogy a régi választható félautomata vagy automata tüzelésû volt, támaszték nélkül, az új pedig választható tûzgyorsaságú (lassú-auto v gyors-auto) leszerelhetõ támasszal, és egy hordozhatóságot könnyitõ fogantyút is kapott a závárzat fölé. Problémái voltak bõven: állva tüzeléshez túlságosan nehéz volt, és hatalmasat rúgott; fekve pontosabb volt, de emiatt az újratöltés is nehézkesebb lett.

Springfield M1903 (vagy M1903A4 távcsõvel felszerelve)

Nevébõl adódóan 1903-ban vezették be a szolgálatba, és csak 1936-ban cserélték le a sokkal gyorsabb, félautomata Garand-ra. A csere után azonban még mindig használták mesterlövész célokra, mivel a Springfield hosszabb távon is megõrizte pontosságát és átütõerejét, és kevesebbszer hibásodott meg. Mivel az M1903A4-en a távcsõ a závárzat fölött kapott helyet, nem volt lehetõség az 5 db-os tárat használni, egyenként kellett a lövedékeket a töltényûrbe helyezni.

 

* Távcsöves M1903 Springfield
* M2 Flamethrower
* M1911
* Bajonett
* M9 Bazooka
* Browning M1919A6
* M2 Machine Gun
* MK2 Repesz Gránát
* Füst Gránát
* Aknák

 

Orosz Fegyverek:

* TT-33
* Mosin Nagant
* Távcsöves Mosin Nagant
* PPSH (71 Töltény)
* PPSH (31 Töltény)
* Bajonett
* RGD-33 Repesz Gránát

Német Fegyverek:

Parabellum P08 'Luger'

A Luger P08 (Parabellum) pisztolyt Georg Luger tervezte 1898 körül. A neve a latin „Si vis Pacem, Para bellum" (Ha békét akarsz, készülj a háborúra) mondásból származik. Először Svájcban vezették be, de még a 7,65 mm-es változatában. A német haditengerészet kérésére a német DWM gyár és Luger kifejleszetette az újfajta 9 mm-es lőszert, ami mára Parabellum néven az egyik legelterjedtebb pisztolylőszerré vált. Az immár 9 mm-es űrméretűre áttervezett pisztolyt 1908-ban rendszeresítette a német hadsereg és haditengerészet. Egészen az 1950-es évekig volt szolgálatban. A Luger egy csuklós-karos reteszelésű, rövid csőhátrasiklásos rendszert használ.A Luger összes variánsa pontos, különösen a régebbi fejlesztésüek. Bár sokszor szorult be a legrosszab pillanatban, de megbízhatóbb volt mint a Walther P38-as.

Karabiner 98k (Kar98k)

Nagyon pontos fegyver, ezért mesterlövész-puskaként is használták távcsõvel ellátva, amivel akár 800 m-re is hatásos volt. Tervezésekor bajonett és puskagránát használatára is figyeltek készitõi, sõt, még ejtõernyõs kivitel is készült belõle behajtható válltámasszal. Az orosz fronton milliónyi Kar98k került orosz kezekbe, akik a világháború szõkösen induló haditermelésének, és a kezdetben óriási fegyverhiánynak köszönhetõ tanulságból kiindulva el is raktározták õket mind egy szálig, hátha egy újabb háborúban szükség lehet rájuk.

MP44 (Sturmgewehr 44)

A Sturmgewehr 44 (rövidítve: StG44) vagy más típusjelzéssel MP44 a köztes lőszert tüzelő első modern automata karabélyok (gépkarabélyok) egyike, amelyet a II. világháború alatt Németországban fejlesztettek ki. A II. világháború elején a Haenel és a Walther fegyvergyárak kaptak megbízást az új 7,92 × 33mm-es köztes gyalogsági lőszert tüzelő kézifegyver kifejlesztésére. A fegyverek a MKb (Maschinenkarabiner - gépkarabély) megnevezést kapták, 1942 tavaszára a Haenel, MKb42(H) tipusjelű karabélyból 10000, a Walther MKb42(W) tipusúból kb. 8000 db-t gyártott. A fegyverek 1942-ben kerültek a keleti frontra, a csapatpróbákon az MKb42(H) bizonyult jobbnak. A Wehrmacht MP43 (Maschinenpistole 43) néven rendszeresítette. A tipusjelet Hitler utasítására, a harciasabb StG44-re (Sturmgewehr 44 - rohampuska 44) módosították.

MP40

Az MP40-est 1940-ben rendszeresitették,és számos főrésze hasonlított(vagy egyezett) az MP38-aséval. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett,mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak.Hagyományos hátrasiklással müködött.Először a Fallschirmjagerek használták, sikerrel.

 

 

MG42

Sokan a második világháború legjobb géppuskájának tartják az MG 42-est. A Mauser cégnél egy olyan fegyvert próbáltak meg kifejleszteni, mely olcsóbban és gyorsabban előállítható, mint az MG 34-es, és extrém körülmények között is működőképes. A korábbi típusok gyártási tapasztalatait Lengyelországban zsákmányolt műszaki elképzelésekkel ötvözték. A végeredmény egy valóban kiváló fegyver lett, mely 1942-ben állt hadrendbe. Az MG 42-es elképesztő tűzgyorsasága miatt a "villámgéppuska" becenevet kapta. Nehéz volt célon tartani, de a katonák szerint ezt messze ellensúlyozta a nagy tűzerő. A túlmelegedett csövet egy gyakorlott kezelő 5-6 másodperc alatt ki tudta cserélni. Minden pozitívuma ellenére mégsem lett volna sikeres fegyver, ha a műszaki újdonságok nem párosultak volna a gyártás terén alkalmazott ötletes megoldásokkal, melyek közül kiemelendő, hogy alig kellett hozzá különleges anyag. A modell a háború után is hadrendben maradt, sőt, miután az NSZK belépett a NATO-ba, átalakították a szabványos NATO-lőszer használatára is.
 
MG34
A Mauser cég által kifejlesztett MG 34-es a második világháború egyik legkorszerűbb géppuskája volt. Alapját a német tervezésű, de a fegyverkezési korlátozások miatt Svájcban gyártott Solothurn MG 30-as képezte. Az MG 34-es volt az első, nagy tömegben gyártott olyan géppuska, amely golyószóróként és géppuskaként is használható volt, ráadásul a földi célok leküzdésén túl légvédelmi fegyverként is bevált, sőt, tankokba és repülőgépekbe is beépítették. Az 1936-ban hadrendbe állított MG 34-est 1945-ig gyártották. Negatívumaként szokták felhozni, hogy a léghűtéses cső 250 lövés után a melegedés miatt cserére szorult. Ezt a műveletet ötletes megoldással könnyítették meg. Legnagyobb hátránya, hogy túlságosan jó volt: előállítása nagy precizitást és hosszú időt igényelt, ezért nem tudták kellő ütemben gyártani. A precíz konstrukció miatt homokos, sáros, havas környezetben hamar meghibásodhatott. Ezeket a tényezőket figyelembe vették a továbbfejlesztésének tekinthető MG 42-es tervezésekor.

Kés

A tiszteknél inkább csak státusz szimbólum volt, amolyan "kard helyettesítő". Közelharcra ritkán került sor a tisztek esetében, ezért csak dísz volt. A legénységi verzió puritánabb volt az olcsó előállíthatóság miatt.

 

 

 

Stielielhand Gránát

A Model 24 Stielhandgranate (nyeles gránát) volt az 1. Világháborúban a Német Hadsereg általános kézigránátja  A nagyon jellegzetes megjelenése miatt Brit Hadsereg szlengjében megkapta a krumplinyomó nevet.

 

Japán Fegyverek:

Nambu 14

Pontos, de gyenge minőségű fegyver, mely akár magától elsült, vagy használat közben szétesett. A Nambu soha nem került a japán tisztek hivatalos fegyvertárába, mivel a japán tisztek saját maguk szerezték be oldalfegyvereiket, és aki megengedhette magának, az egy megbízhatóbb nyugati fegyvert vásárolt.
 

Arisaka Type 99
500 méteres hatásos lőtávval rendelkező japán tolózáras puska. Több fajtája létezett, hosszúcsövű, rövidcsövű, ejtőernyős, és mesterlövész.

 


Ariska Type 100 Submachine Gun

Japán egyetlen géppisztolya a második világháborúban. A Nambu Arms Manufacturing által gyártott fegyver meglepően későn került a harcoló alakulatokhoz, csak 1942 közepe táján. (pl. az MP40 már 1939-ben jelen volt a Wehrmacht-nál). Összesen alig 7500 darabot gyártottak belőle a háború folyamán.


 

Bajonett
Egy igen hasznos kiegészítő, amelyet a puskák elejére téve használtak közelharcban.

 

 

Katana
Még a szamuráj időket idéző fegyver, ami a II. Világháborúban is szerepet kapott. A Kamikáze pilóták is ezt kapták a hősisességük jutálmául.
bővebben

 

 

 

Kiska Repesz Gránát

1939-ben a Japán Hadseregben rendszeresített támadó gránát.Nevét az 1942-es Kiska sziget elfoglalásának emlékére kapta. Kézi dobással, és fegyverből való kilövéssel is célba lehetett juttatni.

 

 

Felttöltés alatt!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nincs

(fehérlófia, 2009.05.31 20:38)

köcsög japcsik még mindig kardal nyomják

T379

(Kis Robert, 2009.02.17 16:32)

nagyon tuti a játék